-4-
                                           Draco

Draco leroskadt wiltshire-i kúriájuk kanapéjára,ami a kandalló előtt állt.Dühös volt,de legalább sikerült egy párat megölni "Szent Potter"hivei közül.Tudta,hogy Voldemort nem fogja megbüntetni,hisz 3 muglit és 2 "Potter hivőt"ölt ma meg.Ha az idióta Crak és Monstro nem támadott volna a jel előtt,az összessel végezhetett volna.Hirtelen eszébe jutott a lány...a lány akit annyira szeretett egykor.Mikor meglátta Yasminet megfagyott a vér benne.Hogyan állhatott Potter oldalára?Igaz ,hogy soha nem támogatta Voldemort eszméit,de azt még sem gondolta volna,hogy mindennek hátat fordit és beáll az ellenséghez.Draco úgy érezte a lány megcsúfolta a szerelmüket ezzel.A gyűlölet újra fellángolt szivében,de ugyanakkor eszébe jutott az az őrült éjszaka a Szügség szobájában,mielőtt elindult volna,hogy teljesitse Voldemort akaratát.Felidézte a lány csókjait,a finom selymes bőrét,halk hangját,a szorosan összesimult testük melegét.Borzongás futott végig rajta.Azóta az éjszaka óta nincs egy nyugodt perce.Átkozottan kiváta a lányt és ezen nem változtattak az olcsó kis ribancok akik önként felajánlották magukat neki...
Felállt és dühösen töltött magának a Lángnyelv whiskeyből.Az erős ital bár égette a torkát,de nyugtatólag hatott rá,gyűlölete is csillapodott.Maga elé képzelte Yasminet.A lány változott mióta utoljára látta.Lázas álmaiban a kinzás után csak rá gondolt.Hosszú fekete hajára,csodaszép zöld szemére ,ami minél dühösebb lett a lány annál sötétebbé vált.Megremegett a keze...Már eltemette ezeket az emlékeket mélyen magába,hogy se Voldemort se más ne tudja meg ,hogy ki a gyenge pontja.Akkor sebezhetővé válna...
Fájt neki,hogy a lány nem kereste meg,nem tudhatta,hogy a lány azt hitte meghalt.Mikor felépült -bár megtehette volna-ő sem kereste meg a lányt.-Igy lesz a legjobb mindkettőnknek!-gondolta akkor.Más lányokkal próbálkozott,de rájött,hogy tőlük csak a testi örömöket igényli semmi mást.Egyik sem felelt meg számára,hiába voltak aranyvérűek...
-Azt az átkozott Pottert akarta védeni!-gondolta dühösen és erre egy szúrást érzett a szivében.Talán van közöttük valami?-kérdezte magától mire a gondolattól belevágta a poharat a kandalló tüzébe,ami az alkohol miatt magasabbra csapott.
-Órákon át kószálsz és hazatérvén csak törni és zúzni tudod ingóságaimat?-halotta apja kemény hangját a háta mögött.
-Hol voltál?-kérdezte a gúnyos hang
-Dolgom akadt-felelte a fiú
-Éés...balul sültek el a dolgaid?
húzodott az apja szája gonosz mosolyra miközben italt töltött magának és a fiának.Imádta Dracot bosszantani.
-Nem-válaszolta a fiú röviden majd elfordult apjától.Lucius megdöbbent ezen,és egyre inkább érdekelni kezdte a dolog.Érezte,hogy valami nincs rendben.
-Veritaserumot vagy okklumenciát alkalmazzak ellened,hogy elmond mi történt-kérdeze most már dühösebben mert a Draco nyelve még mindig nem eredt meg
-Ajánlom apám,hogy egyikkel se próbálkozz!-fordult dühösen a fiú hátra,kezében már ott volt a pálcája
-Ejha...az utóbbi időben elszemtelenedtél Draco!
-Volt kitől örökölnöm,csak kezdek rád hasonlitani-válaszolta és még lett volna pár sértő mondata ,de rápillantva apja sápadt dühös arcára jobbnak látta inkább máskorra tartogatni ezeket.
-Különben is ...miért érdekel téged annyira,hogy mi történt?-azt várta,hogy az apja ideges lesz erre ,de rápillantva arcára aggodalmat látott harag helyett.
-Csak nem akarom,hogy megint rosszul járj...Nem biztos,hogy megúszod megint pár sokkos és lázas héttel.Többet már nem biztos,hogy megment a Malfoy név!
Draco nem tudott mit válaszolni mert tudta,hogy az apjának igaza van.csak azért adott neki a Nagyúr még egy esélyt mert az apja volt a jobb keze.Kiitta pohara tartalmát.Újra felidézte magában a vörösen izzó szempárt,a sápadt beesett arcot amint fagyos hangon szól-Még egy Malfoy akiben csalódnom kellett..-és azt az iszonyatos fájdalmat amit a Crucio átok váltott ki-de még nem öllek meg még szügségem van rád és az apádra! és otthagyta őt Voldemort hagy szenvedjen tovább.A legközelebbi emléke az anyja és Bellatrix aggódó arca,majd fájó álmai és bennük a szeretett arc..-Na ,megint témánál vagyok!-gondolta
-Fiam! Beszélek hozzád ,de te mint ha itt sem lennél!-húzta össze a szemöldöket Lucius
-Bocsáss meg apám!-sütötte le a szemét Draco
-Mondom Edgecombe kisasszony már órák óta várt ezért beküldtem a szobádba
-Na már csak ő hiányzott!-gondolta a fiú
-Megyek!-kapta fel az asztalról a  whiskeys üveget
-Jó szórakozást!-mondta az apja kajánul.
A szobájába érve meglátta Mariettát aki időközben meztelenre vetközve várt rá az ágyon.
-Szia kedves-sóhajtotta a lány
-Mit kersek itt?-kérdezte hideg hangon
-Hozzád jöttem..
-De minek?Már megmondtam neked,hogy csak akkor gyere ha hivlak.Nem szoktam egy-egy kurvát túl sokáig használni!-ránézett a lányra akinek a durva szavak miatt könnyek csillogtak a szemében.
-Csak bőgni ne kezd itt nekem,vagy inkább tűnj el innen!-kiabált rá Draco.Leült az ágy végénél lévő székre és maga elé bámulva inni kezdett.Nemsokára érezni kezdte az alkohol hatását.Ránézett a lányra aki még mindig az ágyban gubbasztott
-Gyere és vetköztess le!-rivallt rá a lányra aki kézségesen neki látott.-Mind ilyen,mind azt teszi amit mondok neki,egyiknek sincs önálló akarata-gondolta elkeseredve-Marietta pedig különösen olyan.Ha azt kérném tőle,hogy viselkedjen úgy mint egy kutya azt is megtenné.-közben Marietta elkezdte simogatni és csókolgatni a fiút akiben ennek ellenére sem sikerült felkeltenie a vágyat.-Mennyire más volt Yasmine!-gondolta miközben eszébe jutott neki egy régi emlék amikor a lány virág cserepeket dobált hozzá,féltékenysége miatt.-Bezzeg Marietta még csak meg sem próbálná!
Draco  nem akart kudarcot vallani,ezért durván az ágyra lökte a lányt majd kiméletlenül a magáévá tette.Kicsit sem érdekelte,hogy a lánynak fájt-e vagy sem.Mikor végzett lefeküdt az ágyra Marietta mellé ,de nem jött a szemére álom.Undorodott Mariettától és állandóan Yasmine jutott az eszébe,ezért inkább felöltözött és vissza sétált a kandalló előtti kanapéra aludni.