Spinner's End-(Ez egy utca neve)

Pár mérfölddel arrébb, a Miniszterelnök ablakának a nekitámaszkodó csípős köd továbbterjeszkedett a koszos folyó felé, ami az elburjánzott bokrok között kanyargott. Egy hatalmas kémény, egy elhagyatott gyár ágaskodott homályosan és fenyegetően. Semmi zaj nem hallatszott eltekintve attól a suhogástól ami a fekete víznél hallatszott és semmi életjel, eltekintve egy vékony rókától aki lesettenkedett a földhányások mellett hogy kiszagoljon pár régi hal és chips csomagolópapírt a magas fű között.
De ekkor egy bágyadt pukkanással egy vékony, csuklyás alak tűnt fel a folyó partján. A róka megállt, körültekintett, s a szeme megállapodott az új jelenségen. Az alak úgy tűnt, hogy megtartja testtartását, aztán eltűnt a világosság, az alak gyorsan ellépett a helyéről, csak a köpenye suhogott a fűben.
Egy második, ezúttal hangos pukkanás hallatszott, s egy új, csuklyás alak jelent meg.
- Várj!
Az éles hang megijesztette a rókát, lekuporodott, s szinte egyenlővé vált az aljszinttel. Felszökkent rejtekhelyéről, a földhányás tetejére. Egy zöld villanás, egy csaholás, és a róka visszahullott a talajra, halottan.
A második alak a róka felé fordult.
- Csak egy róka - szólt a nő hűvösen a csuklyája alól.
- Én azt hittem, hogy egy auror - Cissy várj!
De Cissy, aki megállt és visszanézett a fényvillanásra, már felmászott arra a földhányásra, amelyről a róka éppen leesett.
- Cissy-Narcissa?hallgass meg engem-
A második nő megfogta és megragadta az első karját, de ő  elrántotta azt.
- Menj vissza, Bella!
- Te csak hallgass meg!
- Már meghallgattalak. Meghoztam a döntésemet. Hagyj békén!
A Narcissának nevezett nő elérte a földhányás tetejét, ahol egy kerítés elválasztotta a folyót a köves úttól.
- Itt lakik? - Kérdezte Bella lekicsinylően - Itt? Ebben a mugli szemétdombban? Mi vagyunk az elsők, akik ide tették a lábukat-
De Narcissa nem figyelt; átcsúszott a rozsdás lécek között, és már az úton lépkedett sietve.
- Cissy, várj!
Bella utánaszaladt, a köpönyege lobogott mögötte, és meglátta Narcissát, aki épp beszökkent a házak között lévő sikátorba, ami szinte ugyanúgy nézett ki, mint az előző út. Néhány utcai lámpa törött volt; a két nő lámpadarabok között futott a nagy sötétségben.
Az üldöző utolérte Cissyt, és a következő kanyarban megragadta a karját, és maga felé fordította, hogy a szemébe nézhessen.
- Cissy, nem teheted ezt, nem ruházhatod fel-
- A Sötét Nagyúr felruházta, nem??
- A Sötét Nagyúr. azt hiszem... hibázott - zihálta Bella, a szemei megcsillantak a kámzsája alatt, miközben körülnézett, hogy tényleg egyedül vannak-e - Mindenesetre, azt mondtuk, nem beszélünk a tervről senkinek. Ez árulás a Sötét Nagyúrral szemben-
- Tűnj el, Bella! - vicsorogta Narcissa, és előhúzott egy pálcát a köpönyegéből, vészjóslóan a másik arca felé fordítva. Erre Bella elkezdett nevetni.
- Cissy, a tulajdon testvéredet? Nem tennéd-
- Nincs itt semmi, amit nem tennék meg! - suttogta hisztérikus hangon Narcissa, leengedte a pálcáját, mit egy kést, de hirtelen új fény villant. Bella elengedte testvére karját, mintha megégette volna.
- Narcissa!
De Narcissa rohant előre. Kezét dörzsölve újra követni kezdte, megtartva a távolságot, miközben egy mélyebb területre jutottak, ahol téglaházak mintha egy labirintust alkottak volna. Végre, Narcissa megérkezett egy Spinner's End nevű útra, melyen fölé a toronymagas gyár kéménye úgy magasodott, mint egy hatalmas, intő ujj. Léptei visszhangzottak a macskaköveken amikor áthaladt a bedeszkázott és betört ablakok sokasága mellett, amíg el nem érte a legutolsó házat, ahol bizonytalan fény pislákolt át a függönyön az alsó szinti szobában.
Kopogtatott az ajtón, még mielőtt odaért volna Bella, aki levegővétel közben káromkodva elkapta őt. Ott álltak és vártak, kicsit zihálva, belélegezték a koszos folyó szagát, amit az esti szellő szállított el idáig. Pár másodperc múlva, mozgást hallottak az ajtó mögül, és az egy kattanással kinyílt. Egy férfi nézett az ajton ki rájuk, fekete szemmel, és hosszú, zsíros hajjal.
Narcissa ledobta a csuklyáját. Nagyon sápadtnak tűnt, arca szinte világított a sötétben;ahogy a hosszú szőke haja leomlott a vállára, úgy nézett ki, mint egy megfulladt ember.
- Narcissa! - szólt a férfi, egy kicsit szélesebbre nyitva az ajtót, így a fény megvilágította a nővérét is - Milyen kellemes meglepetés!
- Perselus - szólt mesterkélt suttogással - beszélhetek veled? Nagyon fontos!
- Természetesen
Piton hátrébbállt, hogy engedélyt adjon a bemenetelre. A még-csuklyás nővére követte őt invitálás nélkül.
- Piton - szólt kurtán, amikor elhaladt mellette.
- Bellatrix - válaszolta összepréselt ajkakkal, s halványan elmosolyodott, miközben becsukta mögöttük az ajtót
Azonnal a nappliba tértek, mely egy sötét kitömött cella hangulatát varázsolta eléjük. A falak tele voltak könyvekkel, a legtöbbjük fekete vagy barna nőrkötésű volt; egy kopott kanapé, egy öreg fotel és egy roskadozó asztal állt egy lyukban csoportosulva, amit egy gyertya-lámpa világított meg gyéren. A hely elhanyagolt volt, és látszott, hogy nem tartózkodnak benne túl sokat.
Piton a kanapéra mutatott Narcissa számára. Levetette palástját, majd félredobta azt és leült nézegetve fehér, remegő kezeit, amiket összekulcsolt a szoknyáján. Bellatrix lassan leeresztette a csuklyáját. Olyan sötét arca volt, mint amilyen a húga igazságérzete, nehezülő szemekkel, erős állkapoccsal, és nem vette le a szemét Pitonról, aki belépett Narcissa mögé.
- Nos, mit tudok tenni értetek? - kérdezte Piton,lecsílapítva önmagát a karosszékben szemben a két testvérrel.
- Mi... Mi ugye egyedül vagyunk? - kérdezte Narcissa halkan
- Igen, természetesen. Nos, Féregfark itt van, de mi nem számolunk férgeket, ugye?
Rámutatott a pálcájával a mögötte lévő könyvespolcra, és egy BANGgal kinyílt egy titkos ajtó, feltárva egy keskeny lépcsőt, amin egy ember állt mozdulatlanul.
- Ahogy már bizonyára észrevetted, Féregfark, vendégeink vannak - mondta Piton lazán
A férfi lemászott, meghajolt, és belépett a szobába. Kicsi, vizenylős szemei voltak, hegyes orra, arcán csúf vigyorgással. A bal keze a jobb kezét simogatta, ami úgy látszott, mintha beburkolta volna a kézfejét egy aranyló kesztyű.
- Narcissa! - mondta cincogó hangon - És Bellatrix! Milyen bájos-
- Féregfark hoz nekünk inni, ha szeretne - szólt Piton - És utána visszamegy a hálószobájába
Féregfark megvonaglott, mintha Piton rádobott volna valamit.
- Nem vagyok a rabszolgád! - vinnyogta, elkerülve Piton szemét.
- Tényleg? Azért vagy velem, mert a Sötét Nagyúr megbízott, hogy segíts nekem!
- Hogy segítsek, igen - de nem azért, hogy italokat csináljak neked, és kitisztítsam a házadat!
- Ha jól tudom, Féregfark, nem veszélyes küldetésben vagy - vetette oda Piton - Könnyen rendbetehetlek: beszélek rólad a Sötét Nagyúrnak-
- Én is mondhatok magamról bármit, ha szeretnék!
- Persze, hogy mondhatsz - mondta gúnyosan Piton - De ezalatt, hozz nekünk inni. Egy kis elf-made  bor megteszi.
Féregfark tétovázott egy percig, úgy nézett, mintha ideges lenne, de utána megfordult és elindult a második rejtett ajtó felé. Hallottak csapódást és üvegcsörömpölést hallottak. Perceken belül visszatért, egy szürke üveget és 3 poharat tálcán hozva. Letette ezeket a roskadozó asztalra és kisietett a jelelétük elől becsapva maga mögött a könyvvekkel borított ajtót.
Piton megtöltötte a 3 poharat és 2-t átadott a testverpárnak. Narcissa egy köszönömöt mormolt, míg Bellatrix nem mondott semmit, de továbbra is haragosan nézett Pitonra. Nem úgy tűnt, mintha zavarta volna a férfit; ellenkezőleg, inkább meglepődöttnek tűnt.
- A Sötét Nagyúrra - mondta megemelve poharát és meghúzta azt.
A testverek utánozták tettét. Piton újratöltötte poharaikat. Ahogy Narcissa elvette második poharát sietve mondta:
-Perselus, sajnálom, hogy így jöttem ide, de látnom kellett téged. Azt hiszem te vagy az egyetlen, aki segíteni tud nekem...
Piton felemelte a kezét, hogy megállítsa, aztán pálcájával megint intett egyett a rejtett lépcsősornál lévő ajtóra. Egy halk csapódást és sikítozást lehetett hallani, amit Féregfark hangja követett, visszasietve a lépcsőhöz.
-Bocsássatok meg. - mondta Piton - Az utóbbi időben hallgatózik az ajtónál. Nem tudom, mire véljem. Mondtál valamit, Narcissa?
Az említett nő nagy, remegő lélegzetet vett és ismét belekezdett.
- Perselus, tudom, hogy nem szabadna itt lennem, megmondták, hogy ne mondjak senkinek semmit, de..
-Akkor tartanod kéne a szád. - szólt közbe Bellatrix. - Különösen a jelenlegi társaságban.
A jelenlegi társaságban? - ismételte meg Piton cinikusan. - Ezt meg hogy érted?
-Úgy, hogy nem bízom benned, Piton, és ezt te is nagyon jól tudod
Narcissa kiadott egy hangot - ami valószínűleg halk zokogás lehetett - és a kezével eltakarta az arcát. Piton lerakta a poharát az asztalra és újból leült, a kezét a széke karfájára tette, és Bellatrix haragos tekintetébe mosolygott.
-Narcissa, szerintem hallanunk kéne, mit szeretne Bellatrix mondani; ezzel megkímélnénk magunkat a folytonos félbeszakításától. Nos, folytasd Bellatrix. - mondta Piton. - Mért van az, hogy nem bízol bennem?
- Többszáz oka van. - mondta halkan, kilépve a kanapé mögül, hogy lerakja a poharát az asztalra. - Hol is kezdjem. Hol voltál, mikor a Sötét Nagyúr elbukott? Miért nem próbáltad soha megkeresne, mikor eltűnt? Mit csináltál azokban az években, mikor Dumledore zsebében voltál? Miért akadályoztad meg, hogy a Sötét Nagyúr megszerezhesse a Bölcsek Kövét? Miért nem tértél egyből vissza, mikor a Sötét Nagyúr újjászületett? Hol voltál hetekkel ezelőtt, mikor meg akartuk szerezni a jóslatot a Sötét Nagyúrnak? És miért, Piton, miért van még mindig életben Harry Potter, mikor már 5 éve a te kezed alatt van?
Most megállt, a mellkasa remegett és gyorsan vert, az arca tűzelt. Mögötte, Narcissa mozdulatlanul ült, arcát még mindig a kezébe temette.
Piton mosolygott.
És tényleg azt gondolod, hogyha nem tudtam volna kielégítő válaszokkal szolgálni,itt ülnék és beszélgetnék veled?
-Mielőtt válaszolnék - oh, igen, Bellatrix, válaszolni fogok. Megoszthatod a szavaimat azokkal, akik a hátam mögött sugdolóznak és meséket találnak ki az árulásomról a Sötét Nagyúr ellen. Mielőtt válaszolnék, azt mondom, engedd meg, hogy kérdezzek valamit. Tényleg azt gondolod, hogy a Sötét Nagyúr nem kérdezte meg tőlem ugyanezeket?
Bella tétovázott.
-Tudom, hogy hisz neked, de...
-Azt hiszed hibát követ el? vagy hogy valahogy átverem őt? Bolond lennék; A Sötét Nagyúr a legerősebb varázsló, a legkiválóbb Legimentátor akit a világ látott!
Bellatrix nem mondott semmit, először, egy kicsit zavarba jött. Piton nem fejezte ve. Felemelte újból az italát, belekortyolt és folytatta.
-Azt kérdezted, hol voltam, mikor a Sötét Nagyúr elesett. Ott voltam, ahova parancsolt, a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolában, mert azt kivánta, hogy kémkedjek Albus Dumledore után. Tudod, feltételezem, ez a Sötét nagyúr parancsa volt, hogy fogadjam el az állást.
Bellatrix alig észrevehetően bólintott és aztán kicsitotta a száját, de Piton megelőzte.
-Kérdezted, miért nem kerestem meg, mikor eltűnt. Ugyanazért, amiért Avery, Yaxley, Carrows-ék, Greyback és Lucius - fejét kissé Narcissa felé fordította - sem kereste fel őt. Elhittem, hogy neki vége. Nem vagyok büszke rá, tévedtem, de figyelj.. Ha nem bocsátott volna meg akkor nekem, aki elvesztette a bizalmát, nagyon sok követője elhagyta volna.
-Igen, csakugyan, csodálatos. - mondta Piton unott hangon - Úgy tudom nem voltál valami nagy hasznára a börtönben, de a geszus kétségtelenül jó ...
-Gesztus - rikoltotta a nő; dühében kicsit bolondnak látszott - Míg nekem ki kellett állnom a dementorokatm te a Roxfortban voltál, kényelmesen játszva Dumbledore kedvencét.
- Nem teljesen - szólt Piton - nem adta nekem a Sötét varázslatok Kivédése tantárgyat, te is tudod.Úgy tűnik azt hitte, hogy valahogy visszaesnék... visszataszít a régi útjaimra.
-Ez volt az áldozatod a Sötét Nagyúrnak? Nem tanítod a kedvenc tantárgyadat? - gúnyolódott Bella - Miért maradtál ott mindeddig, Piton? Minek kémkedtél Dumbledore után egy halottnak hitt mesternek?
- Aligha, - mondta Piton - bár a Sötét Nagyúr hálás volt, hogy nem mondtam le az állásról: 16 évre visszamenőleg voltak információim Dumledore-ról, amiket megosztottam vele, mikor visszatért, sokkal hasznosabb visszatérést-üdvözlő ajándék, mint végtelen emlékeztető arról, milyen kellemetlen hely Azkaban.
-De maradtál...
-Igen, Bellatrix, maradtam - mondta Piton, megszakítva egy türelmetlenségre való utalást - Volt egy nyugodt állásom, amit előnyben részesítettem az Azkabani sínylődés helyett. Összegyűjtöttél a Halálfalókat, tudod. Dumledore bizalma mentett meg a börtöntől; ez volt a legmegfelelőbb, úgyhogy használtam. Ismétlem: A Sötét Nagyúr nem panaszkodott amiatt, hogy maradtam, ígyaztán nem értem, te miért.
-Azt hiszem ezután azt szeretnéd mondani - sietette egy kicsit hangosabban szavait, félbeszakítva Bellatrix-t - miért álltam a Sötét Nagyúr és a Bölcsek Köve közé. Ezt könnyű megválaszolni. Nem tudta, hogy bízhat-e bennem. Azt gondolta, mint te is, hogy hűséges Halálfalóból Dumledore beépített embere lettem. A Nagyúr szánalmas állapotban volt, nagyon gyenge, egy középszerű varázsló testében élve. Nem merte felfedni magát egy korábbi szövetségesének hátha az a szövetséges Dumbledore-hoz vagy a Minisztériumhoz fordul. Mélységesen csalódtam, hogy nem bízott bennem. 3 évvel korábban visszatérhetett volna. Én csak a mohó és hitvány Mógust láttam, aki megkísérelte ellopni a követ és, elismerem, mindent megtettem, hogy akadályozzam.
Bellatrix szája meggörbül, mintha egy adag kellemetlen gyógyszert vett volna be.
-De nem tértél vissza, mikor feltámadt, nem repültél vissza, mikor a Sötét Jegy felkerült ?
-Helyes. Két óra múlva visszatértem. Dumledore parancsára.
-Dumledore-ra -? - kezdte, sértő hangon. 
-Gondolkozz - mondta Piton, ismét türelmetlenül. - Gondolkozz. Ha várok két órát, csak két órát, biztosítottam volna, hogy maradok a Roxfortban kémként. Megengedtem volna Dumbledore-nak, hogy azt hidje, visszatérek a Sötét Nagyúrhoz, mert azt parancsolta, és átadtam eddig is az információkat Dumbledore-ról és a Főnix Rendjéről. Fontold meg, Bellatrix: A Sötét Jegy hónapok óta erősebb volt. Tudtam, hogy azon van, hogy visszatérjen, minden Halálfaló tudja. Sok időm volt átgondolni, mit akarok csinálni, hogy eltervezzem a következő lépése,, hogy eltűnjek, mint Karkarov, nemde?

-A Sötét Nagyúr kezdeti elégedetlensége teljesen elenyészett, biztosítalak, mikor elmagyaráztam, hogy hűséges maradtam, bár Dumbledore azt hitte, vele vagyok. Igen, a Sötét Nagyúr azt hitte örökre elhagytam, de tévedett.
-De mennyire voltál használható? - fitymált Bellatrix. - Milyen használható információnk van tőled?
-Az én információim közvetlenül a Sötét Nagyúrnak lettek átadva, - mondta Piton - ha nem akarja megosztani vele
-Mindent megoszt velem. - mondta feltüzelve Bellatrix - Azt mondja én vagyok a legkitartóbb és leghűbb ...
-Ezt mondta? - szólt közbe Piton, hangja éreztette, hogy nem hisz a hallottaknak - Ezt mondta a Minisztériumos kudarc után?
-Nem az én hibám volt! - mondta Bellatrix kipirulva - A Sötét Nagyúr, a múltban, rámbízta a legdrágább ... ha Lucius nem ...
-Hogy merészeled ... hogy merészeled a férjemet hibáztatni! - mondta Narcissa, csendes, elhaló hangon, felnézve testvérére.
-Nem lehet senkit hibáztatni. - szólt simán Piton - ami történt, megtörtént.
-De nem veled! - szólt Bella dühösen - Nem, te megint távol voltál, míg a legtöbbünk veszélyben volt, nem így volt, Piton?
-Azt a parancsot kaptam, hogy maradjak. Talán nem értesz egyet a Sötét Nagyúrral, talán azt hiszed Dumbledore nem ismert volna fel, ha csatlakozok a Halálfalókhoz és küzdök a Főnix Rendje ellen? És - már megbocsáss - veszélyről beszélsz. 6 tinédzserrel szemben küzdöttetek, nem?
-Csatlakoztak, te is nagyon jól tudod, nem sokkal később a fél Főnix Rendje ott volt! - morgott Bellatrix - És, mialatt mi próbáltuk legyőzni a Rendet, te még mindig nem tártad fel hol van a főhadiszállásuk, nemde?
-Nem én vagyok a titokgazda; nem mondhatom ki a hely nevét. Érted hogy működnek a varázsdolgok, gondolom. A Sötét Nagyúr megelégedett az információkkal, megfeletem. Ahogy gondolom magad is kitaláltad, a foglyulejtője és a gyilkosa Emmeline Vance-nek feltétel nélkül segített megszabadulni Sirius Black-től, bár én teljesen bíztam benne, hogy te végzel vele.
Biccentett és a nő felé emelte poharát. Arckifejezése nem enyhült.
-Kitértél az utolsó kérdésem elől, Piton. Harry Potter. Az elmúlt 5 évben bármikor megölhetted volna őt. Nem tetted. Miért?
-Megvitattad ezt a probléámát a Sötét Nagyúrral? - kérdezte Piton.
-Ő ... később, mi ... Én kérdeztem, Piton!
-Ha meggyilkoltam volna Harry Pottert, a Sötét Nagyúr nem használhatta volna a vérét, hogy feltámadjon, hogy legyőzhetetlenné válljon.
-Megjósoltad, előre láttad, hogy szüksége lesz a fiúra! - vágta oda sértetten.
-Nem jósoltam meg, nem tudtam a terveiről; már elismertem, hogy azt hittem meghalt. Csupán próbálom megmagyarázni,hogy a Sötét Nagyúr miért nem sajnálja, hogy Potter túlélte fúleg az elmúlt egy évben.
-De miért hagytad életben?
-Hát nem értessz? Csak Dumbledore védelme tartott távol az Azkabantól. Nem értesz egyet azzal, hogyha megölöm a kedvenc diákját, akkor ellenem fordul? De több is volt ennél. Eszedbe kell hogy juttassam, hogy mikor Potter először érkezett meg Roxfortba ,még mindig sok sztori keringett körülötte, pletykák hogy milyen nagy Sötét varázsló lehet belőle, aki túlélte a Sötét Nagyúr támadását. Valóban, sokan a Sötét Nagyúr régi követői közül azt hitték, Potter egy erő, amit egyszer mi is megtapasztalunk. Kíváncsi voltam, bevallom, és minden akalmas lett volna, hogy megöljem, kezdett megbolondulni az iskolában.
-Természetesen, nagyon gyorsan világossá vált számomra, hogy nincsen semmilyen különleges képessége. Sok veszélyes helyzetből kimentette magát a hamisíthatatlan szerencse és tehetséges barátai egyszerű összeállítássával. Közepes fokú varázsló, bár elenszenves és beképzelt, amilyen az apja is volt. Amit lehetett megtettem, hogy kidobassam a Roxfortból, amihez bájosan hozzátartozik, de öljem meg, vagy megengedjem, hogy az orrom előtt öljék meg? Idióta lennék kockáztatni, hogy Dumbledore lecsukasson.
-És bár mind feltételezzük, hogy Dumbledore hisz neked, gyanakodott rád valaha is? - kérdezte Bellatrix - Úgye fogalma sincs az igazából kihez vagy hűséges, és még mindig feltétel nélkül bízik benned?
-Nagyon jól játszottam a szerepem, - mondta Piton - És elkerülte a figyelmedet Dumbledore gyengéje: A legjobbakban kell bíznia. Kitaláltam egy mesét, hogy mélyen bűntudat gyötör, mikor csatlakoztam hozzásjuk, eltávolodtam a Halálfaló úttól, és tárt karokkal befogadott ... bár, ahogy mondtam, soha nem engedett közelebb a Sötét Varázsatokhoz, csak segédként. Dumbledore nagyszerű varázsló volt ... oh igen, az volt, ...(Bellatrix cukkoló hangotadott), a Sötét Nagyúr is elismeri. Örömmel állíthatom, hogy Dumbledore megöregedett. A párbaj a Sötét Nagyúrral a múlt hónapban eléggé megrázta őt. Azóta, mióta hosszantartó betegsége van, mert az ellenállásuk gyengébb, mint valaha. De az eddigi évek alatt, soha nem veszítette el bizalmát Perselus Pitonban és ebben a hazudozsban vagyok nagy értékű a Sötét Nagyúrnak.
Bellatrix még mindig nem tűnt boldognak, azon gondolkozott, mivel támadhatná legközelebb Pitont. Piton megelőzte hallgatagságát és a testvéréhez fordult.
-Most segítséget szeretnél kérni, Narcissa?
Narcissa felnézett a férfira, arca sokatmondóan bánatos volt.
-Igen, Perselus, én.. azt hiszem csak te tudsz segíteni nekem, Sehova nem tudok menni. Lucius börtönben van és ...
Behunyta a szemét és két könnycsepp görbült ki szeme alól.
-A Sötét Nagyúr megtiltotta, hogy beszéljek neked erről - folytatta Narcissa csukott szemmel - Azt kérte, senki ne tudjon a tervről. Ez ... nagyon titkos. De ...
-Ha megtiltotta, nem kéne beszélned róla. - mondta Piton azonnal - A Sötét Nagyúr szava törvény.
Narcissa úgy zihált, mintha egy hideg vízzel locsolták volna le. Bellatrix, mióta belépett a házba, most látszott először elégedettnek.
-Látod! - mondta diadalomittasan testvérének - Piton is azt mondja: Megmondták, hogy nem beszélhetsz, úgyhogy maradj csendben.
De Piton a kis ablakhoz lépett, és mereven kibámult a függönyön az elhagyatott utcára, majd rázkódva behúzta. Narcissa-hoz fordult, rosszallóan.
-Az a bökkenő, hogy tudok a tervről - mondta halkan - Egyike a vagyok azon kevéseknek, akiknek a Sötét Nagyúr elmondta. Mindamellett, nem voltam benne a titokban, Narcissa, bűnősnek számíthatsz a Sötét Nagyúr előtt a hűtlenségedért.
-Azt gondoltam, tudnod kell róla! - mondta szabadabban Narcissa - Megbízik benned, Perselus.
-Tudsz a tervről? - mondta Bellatrix, elégedett arckifejezése eltűnt, helyébe sértett arc jött - Tudsz?
-Hogyne. - mondta Piton - De milyen segítséget igényelsz, Nar-cissa? Ha azon reménykedsz, hogy ráveszem a nagyurat, változtassa meg a tervét, attól tartok nincs remény.
-Perselus - suttogta, és könnyek peregtek le fakó arcán - a fiam ... az egyetlen fiam ...
-Draco biztosan büszke - mondta közömbösen Bella - A Sötét Nagyúr hatalmas tisztséget bízott rá. És ezt Dracoért mondom: nem hátrálhat meg a kötelessége elől, örülhet, hogy esélyt kap, hogy bizonyítson, izgatott a lehetőségtől.
Narcissa komoly sírásba kezdett, könyörgően, mindaddig, míg Piton..
-Azért, mert 16 és nem is tudja mennyi hazudság van az üzletben. Miért, Perselus? Miért az én fiam? Túl veszélyes. Ez a bosszú Lucius hibájáért, tudom
Piton nem válaszolt. Elfordult a könnyes tekintetétől, mintha illetlen lenne néznie, de nem tudott úgy tenni, mintha nem hallotta volna.
-Ezért választotta Draco-t, nem? - folytatta - Hogy Lucius-t büntesse?
-Ha Draco boldogul - válaszolt Piton, még mindig elfordulva tőle - mindenki becsülni fogja.
-De nem fog boldogulni! - zokogta Narcissa - Hogyan boldogulna, mikor a Sötét Nagyúr maga ... ?
Bellatrix zihált; Narcissa készült elveszíteni az erejét.
-Úgy értem ... senki nek boldogult még ... Perselus ... kérlek ... Te vagy, mindig is te voltál Draco kedvenc tanára ... Lucius régi barátja ... Könyörgöm ... Te vagy a Sötét Nagyúr kedvence, biztosan bízik a tanácsadójában ... Beszélsz vele, meggyőzöd?
- A Sötét Nagyúr nem fog engedni, és nem vagyok olyan hülye, hogy megkíséreljem - Piton szavai határozottan csengtek - Nem tetetthetem, hogy a Sötét Nagyúr nem mérges Lucius-ra. Lucius-ra volt bízva a feladat. Foglyul ejtették sok másikkal és megbukott, nem tudta visszaszerezni a próféciát. Igen, a Sötét Nagyúr mérges, Narcissa, csakugyan nagyon mérges.
-Tehát igazam volt, bosszúból választotta Draco-t. - fulladozott Narcissa - Nem hiszi, hogy megfelelne, meg akarja öletni!
Mikor Piton nem válaszolt, úgy tűnt Narcissa elveszti azt a kis önbizalmát is, ami uralmában volt. Felállt, Piton-hoz támolygott és megragadta a talárját. Arcát közel húzta sajátjához, a könnyei a mellkasára estek, és zihált.
-Meg tudod tenni. Meg tudod tenni Draco helyett, Perselus. Sikerülni fog, még szép, hogy sikerülni fog, és a jutalmad mindannyiunk feletti…
Piton megfogta a csuklóját és eltávolította magáról a nő fogó kezeit. Lenézett könnyfoltos arcára és lassan mondta:
-Szerintem a végén úgyis nekem szánja, hogy megtegyem. De elhatározta, hogy Draco-nak kell elöször megpróbálnia. Ebben a valószínűtlen helyzetben, amiben Draco sikert fog elérni, én a Roxfortban maradok, beteljesíteni a hasznos kém-szerepet.
-Mindamellett, neki az sem gond, ha Draco meghal.
-A Sötét Nagyúr nagyon mérges. - ismételte halkan Piton - Nem hallotta a próféciát. Ugyanolyan jól tudod, mint én, Narcissa, hogy nem bocsájt meg egykönnyen.
A nő összeesett, a férfi lába előtt, sírt és jajgatott a földön.
-Az egyetlen fiam ... az egyetlen fiam ...
-Büszkének kéne lenned. - mondta Bellatrix szívtelenül - Ha lenne fiam, boldog lennék, hogy a Sötét Nagyúr szolgálatára bocsájthatnám.
Narcissa kétségbeesésében sikkantott egy kicsit és megfogta hosszú, szőke haját. Piton leállította, megragadta a kezénél fogva felemelte, és a visszakísérte a kanapéhoz. Majd öntött neki egy kis bort és beleerőltette a kezébe.
-Narcissa, elég. Idd ezt meg. Figyelj rám!
Kicsit elcsendesedett; megdöntötte a bort, és remegve kortyolgatta.
-Megoldható ... hogy segítsek Draco-nak.
Cissy felült, arca falfehér volt, szemei hatalmasak.
-Perselus ... oh, Perselus ... segítesz neki? Figyelnél rá, hogy ne érje sérelem?
-Megpróbálhatom.
Narcissa eldobta a poharát; átcsúszott az asztalon, ahogy az elejtője lecsúszott a kanapéról térdeplő pozícióba Piton lábai elé, kezébe vette a férfi kezét és hozzátapasztotta ajkát.
-Ha ott vagy, hogy megvédd ... Perselus, megígéred? Leteszed a Törhetetlen Esküt?
-Törhetetlen Eskü?
Piton arckifejezése üres, olvashatatlan volt. Bellatrix, végre győzedelmes hahotában tört ki.
-Nem hallod, Narcissa? Oh, megpróbálja, abban biztos vagyok! A szokásos üres szavak, a szokásos kimászás a felelősség elől! Oh, a Sötét Nagyúr parancsára, természetesen!
Piton nem nézett Bellatrix-ra. Fekete szemei Narcissa könnyel-telt kék szemein állapodtak meg, aki még mindig kezében tartotta Piton kezét.
-Persze, Narcissa, leteszem a Törhetetlen Esküt. - mondta csendesen - Talán a testvéred beleegyezik, hogy a Kötelék legyen.
Bellatrix szája tátva maradt. Piton lealacsonyította magát ;letérdelt Narcissa mellé. Míg Bellatrix ámulva nézett, míg ők összefogták jobb kezüket.
-Szükség lesz a kezedre, Bellatrix. - mondta hűvösen Piton.
Meg sem hallotta, és még mindig csak bámult.
-És kicsit közelebb kéne jönnöd.
Közelebb lépett, így ott állt fölöttük és az összekapcsolt kezükre emelte pálcáját.
Narcissa beszélt.
-Perselus, figyelni fogsz a fiamra, Dracora, mikor megkísérli teljesíteni a Sötét Nagyúr kérését?
-Igen. - szólt Piton.
Egy vékony ragyogó lángnyelv bocsátódott ki a pálcából és keresztülment mindkettőjük kezén, mint egy vörös, forró huzal.
-És mindent megteszel, hogy megvédd a sérlemtől?
-Igen- mondta Piton.
Egy második nyelv lövődött ki a pálcából és hozzákapcsolódott az elsőhöz, tiszta, izzó, láncot alkotva.
-És, muszály bebizonyítanod ... ha úgy néz ki, hogy Draco megbukik - súgta Narcissa (Piton keze megrándult az övéjében, de nem húzódott el) - végrehajtod Draco feladatát, amit a Sötét Nagyúr parancsol meg Draco-nak?
Egy perc csend következett. Bellatrix csak bámult, a pálcája a kezükre mutatott, a szemével egy vonalba.
-Igen - mondta Piton.vörösen izzott, a harmadik lángcsóva is kilövődött a pálcából, összekapcsolódva a többivel, és elhatárolták az 2 összefogott kezet, mint egy kötél, mint egy tüzes kígyó.