-7-
                                                     Félelemben

A nap esősen indult.Ahogyan kinyitotta Yasmine a szemét,érezte,hogy ég és fáj testének minden része.Felült,de a hirtelen mozdulattól megszédült,kezeit az arcába temette.Újra eszébe jutott az ami az éjszaka történt.A fájdalom bénitóan hatott rá,legszivesebben meghalt volna...Lenézett kezeire,csuklóján észrevette a kék véraláfutásokat,amit Draco szoritása okozott,újra eszébe jutottak a kezek amik annyira szoritották,majd a sápadt arc amelyben olyan mélységes gyűlöletet sugárzott.Félelem és undor fogta el a fiú arcára gondolva.Hogy óriásit változott az látszott és hogy kinek a hatására azon egy kicsit sem gondolkodott a lány.Újra eszébe jutottak Draco emlékei,mikor a sápadt arcú,vörösen izzó varázsló előtt állt és ahogyan a fiút elöntötte a boldogság...A lány nem értette miért volt annyira boldog a fiú,hiszen nem láthatta mi történt pontosan.De azt tudta,hogy Voldemort hatalmas kegyben részesitette,és tudta,hogy ebből még nagy baj lehet..
Megpróbált felállni,de annyira zúgott a feje és annyira szédült,hogy elsőre ez nem sikerült.Érezte,hogy remeg és a láz rázza a testét,miközben a fürdőszoba felé botorkált.Émelygés fogta el,majd hányt.-Mi van velem?-kérdezte magától.Belenézett a tükörbe  és ijedten bámult saját tükörképére.Hosszú fekete haja most szanaszét állt,arca sápadt volt,szeme karikás,tekintete üres..Mintha minden hirtelen oly távolinak tűnt volna..semmi nem érdekelte csak,hogy az a fiú, akiért régen akár az életét is áldozta volna,most megalázta és annyira durva volt vele,ahogyan az ember még a kutyájával sem.Yasmine úgy érezte Draco becsapta őt és soha nem szerette  igazán,csak játszott vele.-Bizonyára élvezte is,hogy egy nem tiszta vérűt is megkaphat...
Hirtelen kopogtattak,a lány összerezzent,bár ismerte a kopogást.A rend szokott igy kopogni.-Ha meglátnak igy,biztosan kérdezősköni fognak-villant át az agyán és Yasmine egyet tudott biztosan,hogy nem akarja felidézni a borzalmas éjszakát.Azon gondolkodott,hogy nem nyit ajtót,de rápillantva a konyha falán lévő órára tudta,hogy ez nem megoldás.Délután 5 óra volt,már egy órája szolgálatban kéne lennie.Valószinűleg keresték őt a Minisztériumban is de nyilván megkapták a választ,hogy nem volt ma bent.-Nyilván azért jöttek,nem-e meglátogatott egy-két halálfaló.Ha kettő nem is,de egy igen-gondolta a lány keserűen.Kinyitotta az ajtót,ahol Ron és Neville már pálcával a kezükben álltak.
-Szi..Te jó ég!Mi történt veled Yasmine?-szólt Ron, arcán rémülettel.
-Bajod esett?Ki bántott?-kérdezte Longbottom is,Ron pedig megpróbált a lányhoz érni.Yasmine hallotta saját hisztérikus hangját amint azt orditja, hogy -Ne érj hozzám!Menjetek el,de hirtelen elsötétült előtte a világ.Zavaros emlékei voltak,embereket látott maga körül,hangokat hallott,teste sokszor remeg a láztól,barátait akik tehetetlenül álltak mellette,gyógyitókat akik minden féle löttyöt próbáltak vele lenyeletni,Mrs Weasleyt aki borogatja láztól meleg homlokát,Hermionét aki dühében a kezeit tördeli,Ginnyt aki szólongatja...Kinyitotta a szemét.Az ablakon beszűrődő napfény nyugtatólag hatott rá.
-Hol vagyok?-kérdezte.Saját hangja olyan furcsán erőtlennek tűnt.
-Grimmauld tér 12-halotta a csendes nyugodt hangot-Nálam-tette hozzá Harry.A lány megpillantotta az ágy végénél ülő Harryt.
-Örülök,hogy magadhoz tértél!Jól ránk ijesztettél hallod-e?-mondta vidáman a fiú de Yasmine azért kihallotta belőle a megkönnyebbülést.
-Me..meddig feküdtem itt?-kérdezte a lány,mert neki csak zavaros emlékei voltak
-2 hétig...a gyógyitó szerint erős sokkhatás ért,de most már rendbe fogsz jönni, még erősödnöd kell!Aludj..-mondta és elment.A lány megkönnyebbült,hogy a fiú nem kérdezősködött,de tudta,hogy egyszer még fog.De azért élvezte az újabb 1 hetet amit pihenéssel töltött el és érezte,hogy napról-napra visszanyeri erejét.Ám eljött a nap,mikor a fiú rákérdezett a dolgokra.
-Mi történt veled?Mondd el ki bántott...-kérte Harry.A lány nem akart mindent elmesélni ezért nagyvonalakban csak annyit mondott,hogy megtámadta egy halálfaló.Nem mondta hogy ki,nem mondta,hogy miért..
-Neville és Ron azt mondta a lakásodban egyértelmű jelei voltak a dulakodásnak..
-Ez csak egyértelmű...nyilván nem sakk partira jött-mondta fagyosan,de Harry nem vette fel a sértést.
-Ne haragudj,de nem hiszek neked!Elöször is nem értem,hogy bár auror kiképzésre jársz miért  nem tudsz elbánni egy halálfalóval,holott tanúbizonyságot tettél már róla,hogy akár többel is elbirsz...?!
-Váratlanul ért!-vágott Yasmine a szavába
-Meglehet..De amiben a legjobban sántit ez az egész mese,hogy egy halálfalóról beszélsz,noha tudod,hogy ők nem egyedül dolgoznak,csak ha okuk van arra,hogy egyedül érkezzenek és intézzék dolgaikat...-Yasmine érezte,hogy vége a hazudozásnak,fájdalmát nem tudja tovább rejtegetni.
-Nézz rám!-lépett Harry a lányhoz,arcát szeliden kényszeritette,hogy feléje forduljon és rá nézzen.
-Ő tette igaz?Ő volt nálad...Malfoy...igy van?
-Jajj Harry...-fulladt zokogásba a lány hangja,fájdalmában mindent elmondott neki,kivéve azt,hogy Draco megerőszakolta.A vallomás után újra felszakadtak a még be sem gyógyult sebek a lány szivén.
-Itt kell mardnod,nem engedhetlek el..!
-Nem!-kapta fel a fejét hirtelen a lány
-Meg fog találni,bárhol is vagyok,nem kockáztatom,hogy Voldemort még idő előtt felfedezze ,hogy itt a főhadiszállás.Nem bukhatunk le...nem csaphat le ránk váratlanul!
-Akkor maradj egy pár hétig az Odúban!
-Weasleyéknek van elég bajuk nélkülem is!
-Akkor éjszakára valaki melletted marad mindig!
-Szó sem lehet róla!-rázta meg a fejét Yasmine,mert hirtelen eszébe jutott milyen iszonyú pusztitást csinálna Draco,ha pont akkor jönne,mikor Harry töltené ott az éjszakát.
Az az érzésem,hogy szándékosan akarsz egyedül maradni vele!Nem kerülni hanem épp ellenkezőleg..találkozni akarsz vele!Vagy talán ebben egyeztetek meg a nem túl lovagias szőke herceggel?-a lány ereiben megfagyott a vér...hogyan gondolhat Harry ilyesmire mikor épp az ő érdekét akarja megvédeni.Hogyan gondolhatja azt,hogy képes lenne elárulni őket?Dühösen felugrott és bár megszédült a hirtelen mozdulattól,szikrázó szemekkel nézett a fiúra.
-Ha akartalak volna elárulhattalak volna titeket!Soha nem bocsátom meg ezt neked,hogy ilyen aljas árulónak tartasz!-kiabálta és kiszaladt a szobából,ki az épületből és bár kint az utcán volt, muglik által lakott területen,mégis hoppanált.A többiek értetlenkedő arcot vágtak távozásakor és valahol hallotta Harry hangját is amint utána szólt,de egy percig sem akart ott maradni ahol árulónak tartják őt.Megpróbált halkan érkezni a lakása elé,de a szomszédban lakó idős Mrs Moore kiszaladt saját lakásából a pukkanásra
-Jajj drágám annyira örülök,hogy látom!Olyan sokáig nem volt itthon!Hol volt kedvesem?-kérdezte.-Átkozott vén banya, már csak ő hiányzott!Mást sem tud csak naphosszat azt figyelni,hogy ki mikor jön és megy,kivel mikor,hova,hogy még aznap mindenféle olcsó nőcskének és stricinek elmondja a vén barátnőinek..
-Jó estét Mrs Moore!-köszönt a lány is-Nyaralni voltam..
-Ilyenkor?Május végén?
-Ilyenkor olcsóbbak a szállodák!-vágta ki magát a lány
-Értem kedves de...hol vannak a csomagjai?
-Ó igen!Erről szeretnék magával beszélni!Sajnos elvesztek út közben,és szeretném ha megkaphatnám a pót kulcsokat amit odaadtam magának még a múltkor!-az öregasszony értetlenül nézett a lányra,de elindult,hogy kihozza.Yasmine persze soha nem használt lakás kulcsot,a kezében sem volt soha, de tudta,hogy az öreglány addig fog itt állni amig ő be nem megy, igy nem tud varázsolni a jelenlétében,most kellett megtennie és utána úgy tenni mintha a kulcsával nyitotta volna ki.Egy kis idő múlva már hozta is,Yasmine pedig neki állt úgy tenni mintha nyitná az ajtót,ám igyekezetében forditva tette bele és beszorult.Dühösen kezdte rángatni az ajtót,nem is figyelve Mrs Moore fecsegésére de egyszer csak felkapta a fejét a nyanya szóáradatára ami végelláthatatlanul dőlt belőle.
-A múltkor kereste egy fiatalember..
-Hogy nézett ki?-vágott a szavába rögtön
-Magas,olyan szőkés hajú fiatalember,fekete ruhában, furcsa köpeny féleség volt rajta.-Yasmine elsápadt.-Tehát keresett!-gondolta és egyszeriben nem akarodzott bemenni a lakásba.
-...és mondtam is neki,hogy már napok óta nem láttam magát,biztos valamelyik barátjánál van.Erre-hallgatot el az öregasszony hirtelen,mire Yasmine visszatért a gondolataiból
-Erre?-kérdezte türelmetlenül,mire az asszony arca megváltozott
-Olyan dühös lett a fiatalember,hogy mérgében felorditott.Azt kiabálta,hogy melyik barátjánál,mire én mondtam,hogy nem ismerem őket személyesen,csak egy-kettőt...és utána nem tudom mi lett...nem emlékszem rá!-fejezte be.Yasmine gondolkodott.Draco bizonyára memóriatörlést végzett az asszonynál,miután gondosan átnézte az emlékeit,de vajon miért hagyta életben,hisz csak egy mugli volt számára..
-Köszönöm Mrs Moore!-válaszolta és kinyitotta az ajtaját,de megvárta mig az asszony vissza megy a lakásába.Ekkor vette újra elő a pálcáját és felemelte,bár tudta,ha Draco itt volna már rég elkapta volna.Felkapcsolta a villanyt és körülnézett.Draco már bennt is járhatott,hiszen iszonyatos volt a pusztitás amit maga után hagyott.A poharak és üvegtárgyak porrá zúzva,ruhái kidobálva és egy pár összeszakitva feküdt a földön,a székek felboritva.Lehunyta a szemét és mélyen sóhajtott a fiú vak dühe láttán.-Szerencse,hogy nem voltam itthon különben rajtam tombolta volna ki a dühét!-gondolta.Felállitott egy széket és leült rá,tekintete pedig az asztalon lévő kis boritékra tévedt.Felbontotta amiből egy kis darab papir hullott ki,rajta szép de zaklatott irással irodott szöveg:"Ez nagyon rossz húzás volt Yasmine! Előlem nem bújhatsz el!
-Ez teljesen megőrűlt!-gondolta és abban a pillanatban halk kopogást hallott.Levelét azonnal nadrágja zsebébe dugta és elindult ajtót nyitni.
-Könnyelmű vagy,ha igy nyitsz ajtót!-szólt Harry köszönés nélkül
-Gondoltam,hogy csak a rendből lehet valaki..!Sem a halálfalóknak,sem Draconak nem szokása a kopogás!Gyere be!
-Merlinre!Mi történt itt?A fiúk mondták,hogy van egy kis nyoma a látogatásnak,de azt nem mondták,hogy ők ezt értik a kis nyom alatt!-Yasmine nem válaszolt,meghagyta a fiút a jótékony hazugságban.
-Miért jöttél?-kérdezte
-Nézd Yasmine,bocsáss meg az előbbiért,de tudod a szüleim is megbiztak Féregfarkban mégis ő árulta el őket!Ezért voltam annyira indulatos...
-Nem, Harry te bocsáss meg nekem!Tudom,hogy csak jót akartál,de meg kell értened ,hogy én is csak a javatokat akarom!Nem akarom,hogy valaki miattam haljon meg és szerintem te is igy döntenél.Nem akarom a Rendet bajba sodorni,nem akarom,hogy mindannyian meghaljunkFőleg azt nem,hogy te!Rajtad annyi minden áll vagy bukik...
-De ugyis veszélybe sodorsz mindenkit ha Imperius átok alá kerülsz!
-Ez megtörténhet bárkivel akár a Minisztériumban is!Erre nincs megfelelő védekezés!
-Igen...igazad van..
-Harry!Ha halnom kell,haljak egyedül és ne egy ártatlan emberrel aki épp rosszkor volt rossz helyen...-a fiú szeme elsötétült...
-Tartozom még egy vallomással Harry!
-Hallgatlak!
-Amikor kivédtem Draco támadását és behatoltam az ő elméjébe láttam amint Voldemort előtt térdel..
-Ez nem meglepő miután a fönöke!-vágott közbe a fiú
-Tudom,de...Dracot Voldemort valami különleges dologban részesitette,mert Malfoy borszasztóan örült..
-Miben?-kapta fel a fiú a fejét
-Fogalmam sincs,nem láttam végig.
-Nekem viszont igen...-szólt elgondolkodva egy kis idő múlva
-Dumbledore mondta egyszer,hogy a sötét hatalom is öröklödik.Voldemort is igy kapta meg és mivel nincs örököse csak rajta áll kinek adja tovább.És őt fogadta a tanitványává,hogy Draco vegye át a helyét ha ő már nem lesz egyszer.De ez nagyon meglepő dolog!Miért pont ő amikor egyszer már kudarcott vallott?Sokkal óvatosabbnak kell lennünk Dracoval!A saját képére akarja őt formálni és sikerülni is fog neki lassan..
-De miért?
-Mert ő a kiválasztott...-hallgattak mindketten
-Gyere rakjunk rendet,utána nekem is közölnöm kell veled egy szomorú hirt..-mondta Harry és neki látott a pakoláshoz-Reparo!