-8-
                                                Jelre várva  
 
Draco beállt a kör őt megillető helyére.Fejét gondosan kiűritette,elméjét lezárta.Tudta,hogy ha Voldemort belenézne újra megkapná a Cruciatus átkot.Nem azért mert megerőszakolt,egy lányt,aki mellesleg nem is olyan ártatlan,hisz Rend tag,hanem mert nem ölte meg és mert többet jelent a fiú számára puszta szórakozásnál.Ezt Draco napról-napra egyre jobban érezte.A lány kitöltötte minden gondolatát,a bűntudat pedig lelkiismeretnül gyötörte a nap minden percének minden órájában.Álmaiban sokszor kisértetként tért vissza a lány siró,félő arca.-Ártatlan nőket és gyerekeket mészároltam le de az ő sikolyuk nem kisértett álmomban.Meggyaláztam megkinoztam és kifosztottam őket a tisztogatás nevében és soha eddig a bűntudat leghalványabb árnyéka sem érintett meg soha..Mi történt most velem?-kérdezte magában már vagy ezredjére....
-Barátaim!-szólt a Nagyúr aki láthatóan nagyon örült most valaminek.Draco körül nézett,a teljes gárdát összehivta Voldemort,nem foglalkozott most alattvalói gondolatának fürkészésével.
-Hamarosan eljön már az a nap,amikor nem minket fognak üldözni,és mi királyokként fogunk visszatérni otthonainkba!De addig még sok teendőnk van!Ellenségeink listája sajnos még mindig új nevekkel bővűl.A ti feladatotok,hogy ezeket eltüntesétek a varázsvilágból,onnan ahol csak a tiszta vér maradhat!-elkezdte a nevek felsorolását akik előkelő helyet foglaltak el.A régi ismert nevek mellett az újak ismeretlenek voltak Draco számára.Csak egyetlen egynél kapta fel a fejét.Dean Thomasénál.A fiú évfolyam társa volt a Roxfortban.Draco sosem szerette hisz az apja mugli volt,igy sosem érezte egy szinten magát vele.Ráadásul Griffendéles volt és annak az átkozott Potternek az egyik jó barátja.Voldemort rendületlenül osztotta feladatait a halálfalók közt,apjának valami Luciana Korhoff nevű boszorkány jutott,Draco úgy gondolta a családukat már nem terheli több feladat.Voldemort ugyanis soha nem adott egyszerre mindkettőjüknek parancsot.Annál inkább lepte meg Dracot mikor Voldemort most előtte állt meg.A fiú féltérdre borult előtte,mélyen meghajolva.
-Draco Malfoy!Téged bizlak meg a legkülönlegesebb feladattal!Most bebizonyithatod,hogy valóban érdemes vagy arra,hogy a tanitványommá fogadtalak,látnom kell,hogy birsz az erőddel melyet adtam neked!A te feladatod lesz a Főnix Rend tagjának meggyilkolása.Dean Thomas,aki bizonyára ismerős neked.Szedj ki belőle mindent amit tudsz,nem érezhetsz kegyelmet iránta!Utána pedig öld meg őt.
-Ahogy kivánod Nagyuram!
-Ne feledd!A hűséget megbecsüléssel,a kudarcot viszont halállal jutalmazom!
-Bizzhasz bennem Uram!-szólt majd felállt ahogy Voldemort elhalladt mellette.Hazatérvén részletesen kidolgozta tervét.A választás egy május végi estére jutott.Crak és Pansy Parkinson tartott vele.Dean lassan közeledett szülei házához,akik akkor már meghaltak.Mindkettőjükkek Draco végzett.A boszorkányt elégette,a muglit pedig hosszú kinzás után ölte meg a puszta kezével.Megfojtotta,most valahogy ez volt számára az élvezetes,ahogyan a férfi szemei kidülledtek, ahogyan a levegő egyre fogyott tüdejéből...
Megvárták amint Dean beszalad házukba,miután fölfedezi a sötét jelet az épület felett,majd utána mentek.Deant halott anyja teste mellett találták,zokogva,pálcáját szoritva.
-Nem méltóak a könnyek egy férfihez Dean!Főleg ha koszos mugliimádó kurváért hullajtják azokat!-Szólitotta meg a fiút,aki villámgyorsan fordult hátra,de Draco gyorsabb volt
-Stupor!-fegyverezte le
-Új idők jönnek Thomas,egy új kor ami nem tűri majd meg az árulókat!Crució!-kiálltotta,mire Dean teste vonaglani kezdett és felorditott.Draco élvezettel nézte a fiút,sokáig kinozta az iszonyatos átokkal, rezzéstelen arccal.Egy csöppnyi szánalmat nem érzett iránta.
-Megadom a lehetőséget neked,hogy megmenekülj!-szólt a zokogó és hörgő Deanhez.
-Hol van a Rend főhadiszállása?
-Nem tudom ,nem én vagyok a titokgazda...-majd újra felorditott a rettenetes fájdalomtól.
-Egész jól birod Thomas!-vigyorgott Draco gonoszul
-Ugorjunk!..Kik a tagok?-hagyta abba.Bár Dean mindent megpróbált,de az újra és újra ráküldött átkok végül megtörték ellenállását..
-Potter,Granger,a Weasleyk,Lovegood,Longbottom,Mordon,Tonks,Lupin,Bleeth...-még sorolta a fiú de Draco már nem figyelt rá...Bleeth,ő is ott van közöttük
-Hol van Bleeth?-kérdezte,maga sem értvén miért.Talán mert a 2 hét óta tartó elkeseredett kutatás nem zárult eredménnyel.Hallotta hangjában a kétségbeesett bizonytalanságot.De ez erőt adott Deannek is.
-Mióta érdekel téged egy nem tiszta vérű Malfoy?-kérdezte
-Hol van a lány?-orditotta
-Biztos helyen előled!-Dean ugyan nem tudta mi történt pontosan,csak azt,hogy Draco járt Yasminél,de végre nyeregben érezte magát
-Mondd meg!-sziszegte dühösen Draco és leguggolt a fiú mellé
-Nem fogsz rátalálni!Potter nagyon jól őrzi a kis szerelmét!-mondta nagy gúnnyal a hangjában.Tudta,hogy ez nem igy van,de élvezte ahogyan Draco halálsápadt lesz,élvezte ,hogy még utoljára megalázhatta és ,hogy minden szava fájdalmas tőrként vág Draco szivébe.
-És hidd el Malfoy!Remekül elszórakoznak...ők...ketten!-Draco nem várt tovább,a dühét nem tudta tovább fékezni..
-Adava Kedavra!-kiáltotta,mielőtt Pansy megakadályozhatta volna.Néma,súlyos csend telepedett a szobára amit Pansy szakitott félbe.
-Megőrűltél Draco?-nézett a fiúra dühösen
-Az Imperiussal a segitségünkre lehetett volna,de te megölted!Szinte semmit nem szed....-abbahagta mert Draco hirtelen megragadta a torkát
-Jól figyelj Parkinson!Nem tűröm,hogy beleszólj olyan dolgokba amikhez nem értesz világos?És nem tűröm azt sem,hogy ilyen hangon beszélj velem!
-Nem akarok meghalni csak azért mert a mocskos félvérű kurvád jobban érdekel mint a feladatod!-suttogta Pansy amennyire csak tudta a nyakára szoruló hosszú ujjaktól.
-Ezt még megbeszéljük,ha holnap nálam vendégeskedsz!-mondta majd visszatért a Sötét Úrhoz,aki apja egyik régi családi kastélyában rejtőzött.Voldemort rezzéstelen arccal hallgatta végig Dracot aki már jó előre lezárta azon gondolatait ami Yasminera vonatkoztak
-Látom méltó vagy az erőhöz amivel megajándékoztalak!Elmehetsz!
Pansy Parkinson már várt rá.Régóta szerelmes volt Dracoba és ezt a fiú is tudta.Számos szeretője közül egyedül Pansyt érezte magához valamennyire közel.A lány mindig ott állt mellette és akkora rajongással,odaadással volt iránta ami bár nagyon imponált Draconak,de a szerelmet soha nem tudta kicsikarni belőle.Tudta a fiú,hogy a családi hagyományokhoz hiven neki is aranyvérűt kell választania és azt is tudta,hogy Parkinson lesz az de mégsem szerette soha szerelemmel.
-Ideje volt már jönnöd!-szólt a fiúra aki erősen ittas volt már,de ez cseppet sem látszott rajta meg.Járása ugyanolyan puha volt,fejét ugyanúgy fel szegezte mint mindig.Hideg,szürke szeme viszont most nem csillant meg gonoszan.Pansy tudta,hogy egyedül ő merheti megkérdezni ezt a fiútól,mert Draco csak hozzá kötődik.Soha nem volt féltékeny a fiú szeretőire,hiszen tudta,hogy Draco csak a testüket kivánja,de nem szereti őket,sőt! egyenesen megveti.
Ám az utóbbi időben valami megváltozott a fiúban és Pansy megérezte ezt a változást.Draco már nem volt olyan tüzes az ágyban mint régen,gondolatai pedig sokszor másfelé kalandoztak,olyan helyekre ahova ő, Pansy már nem ért el.Érezte ahogyan Draco valaki másra gondol,a ki nem mondott gondolataiból érezte,hogy mást kiván,valaki máshoz kötődik és ez fájdalommal töltötte el a lányt.Hetek óta azon törte a fejét ki lehet az a ringyó,aki miatt álmatlan éjszakái vannak Draconak.Tegnap estig még csak nem is sejtette,ki lehet az és most,hogy már tudta megijedt.Yasmine Bleeth!Az a hosszú fekete hajú,zöld szemű,karcsú ribanc!Természetesen ismerte a lányt ő is.Annak idején észrevette a Roxfortban,hogy Draco máshogy néz a lányra,máshogy beszél róla mint a többi félvérről.Sokszor kapta el Draco tekintetét amint Yasminet bámulja,de a fiú mindig háritotta kérdéseit,igy nem érdekelte különösebben a dolog.De a tegnap este, minden szavának és mondatának megvilágositotta a jelentését Pansy előtt.Kétség nem fér hozzá,Draco remekül titkolta érzelmeit,forró szerelmét.Álmában sem gondolta,hogy Draco ennyire eszelősen féltékeny tud lenni,mert hogy az volt erről kétsége sem volt a lánynak.Ezt az arcát még soha nem mutatta noha régóta együtt voltak.Felizzott benne a féltékenység.Szeretkezésük alatt a lány végig azt érezte,hogy a fiú csak a kötelességét végzi,hiányzott belőle a vágy,a vonzalom,a tűz..
-Még mindig nem értem Draco!-támadt rögtön a fiúra mikor végeztek
-Mit?-kérdezte fagyosan
-Hogy miért kérdezted Thomastól,hogy hol van az a nő?!
-Semmi közöd hozzá Pansy!
-De van!Figyelmeztettlek Draco!Az apád bizonyára nem értékelné,hogy ezután a cafka után vágyakozol!
-Hallgass!-sziszegte dühösen
-És bizonyára a Nagyúr sem újjongana örömében,hogy a kiválasztott örököse egy félvér nőcske szerelmére vágyik!
-Mondom,hallgass!
-Én eddig hallgattam,és ezután is fogok ha....
-Zsarolni akarsz?-vágott közbe Draco
-Mit akarsz?Úgy is tudod,hogy te leszel a feleségem de az,hogy kivel töltöm az éjszakáimat az csak rám tartozik!
-Egy mocskos félvérű kurvával?Igen?-a pofon amit a fiútól kapott hangosan csattant,hosszú ujjai vöröslöttek a lány sápadt arcán
-Ne merészelj többet igy beszélni róla!-mondta dühösen
-Te..te szereted azt a ringyót?-hasitott bele a lányba a felismerés
-Hát persze!Beleszeretttél még a Roxfortban,azért kerested őt örökké a tekintetteddel,azért nézted minden mozdulatát!-hangja remegett -És még mindig szeret...-folytatta volna,de Draco elkapta a nyakát.Azon volt,hogy ráküld egy halálos átkot,de nehezen tudta volna kimagyarázni Voldemort előtt a dolgot,hogy megölte leendő feleségét.
-Figyelmeztetlek Parkinson először és utoljára!Ha még egyszer arra a  rongyos szádra mered őt venni,vagy bárkinek elmeséled a tegnap esti dolgokat,búcsút mondhatsz a Mrs Malfoy névnek és az életednek is,mert esküszöm ,hogy megöllek!-sziszegte Draco és rálökte a lányt az ágyra.Pansy félt ugyan tőle de azért még utána szólt a most már felöltözött fiúra,aki épp távozni készült.
-Ő nem szeret téged!Hallhattad,hogy Pottert szereti!-de ahogyan Draco visszafordult és megindult feléje rémülten hallgatott el,majd felorditott a fájdalomtól amikor Draco ráküldte a főben járó átkot.Zokogott,mikor becsukta a fiú maga mögött az ajtót.
Draco dühös volt.Dühös volt Pansyra és magára amiért tegnap este olyan meggondolatlanul elárulta magát.Tudta,hogy a lány kezébe került az ő és Yasmine élete.Dühösen töltött magának egy italt és arcát a tenyerébe temetve leroskadt a székbe.Belenézett a kandalló tüzébe,feje most kezdte igazán érezni az alkohol bóditó érzését,ám hirtelen megérezte,hogy a lánc amit a nyakában hordott égetni kezdte bőrét és tudta,hogy ez mit jelent.Mrs Moore igy üzent neki,hogy Yasmine visszatért....