A csillagjóslás valamilyen formájában még a templomba járó emberek közül is sokan hisznek, ezért a többi áltudománynál részletesebben kitérünk ennek tárgyalására. Meg fogjuk látni, hogy a csillagjóslás (a csillagjósok állításával ellentétben) minden tudományos alapot nélkülöz, a jó jövendölést nem lehet megtanulni a téma szakértõi szerint, hanem a könyvekben körül nem írt megérzésekre kell hagyatkozni, valamint hogy a csillagjóslás gyakran együtt jár más okkult tudományok mûvelésével is, és az érdeklõdõt is ez irányba vonja. Célszerû lehet most ezért feleleveníteni az okkult jóslási technikák veszélyeire vonatkozó megfontolásokat.

Mit állít a csillagjóslás? Ezt nem lehet röviden összefoglalni, mert a csillagjóslásnak (asztrológiának) olyan sok ága van, hogy nehéz bennük eligazodni. Mégis megpróbálunk egy áttekintést adni errõl a témáról, mert sokan nem is tudják, mi a horoszkópok állítólagos alapja. Jobban megismerve ezt nyilvánvalóvá válik a benne rejlõ téves alapgondolat és a veszélyeket is jobban fel lehet mérni.

A csillagjóslás alapgondolata, hogy az égitestek Földrõl látszó helyzete alapvetõ befolyással van a földi történésekre. Egyes irányzatok szerint a jövõ eseményei, mások szerint csak bizonyos általános jellemzõk, mint pl. egy ember jellemvonásai, olvashatók ki az égitestek helyzetébõl. (A két irányzat valójában összeegyeztethetetlen. Jellemzõ, hogy a sok ezer év alatt még ilyen alapvetõ kérdés sem került tisztázásra.) Arra, hogy ez a befolyás hogyan számolható, számtalan módszer létezik. Itt az Európában elterjedt módszer fõ vonalait ismertetjük. (Más területeken teljesen eltérõek a számítási eljárások.)

Az európai csillagjóslási lényege az ún. horoszkóp felállítása. Ez egy rajz, mely a bolygók,bolygók a NapNap és a HoldHold helyzetét rögzíti egy adott pillanatban és helyen (embernél a születés pillanatában és helyén). A horoszkóp szerkezetének fõ vázát az alkotja, hogy a bolygók nagyjából közös sík mentén mozognak, ami a Földrõl nézve egy képzeletbeli gömbre kivetítve egy kört jelöl ki. Ezt a kört ekliptikának nevezzük. Az ekliptikát 12 részre, ún. házakra osztják be az asztrológusok, általában az ekliptika keleti látóhatárral történõ metszéspontjából kiindulva. A házbeosztásban is sok az eltérés: valaki az elsõ ház szélét a keleti látóhatártól számítja, mások szerint itt a közepe van. Egyesek az ekliptika mentén egyenletesen osztják be a házakat, mások nem egyenletes beosztást alkalmaznak. A házak kijelölése után kiszámítják, hogy a Nap, a Hold és a bolygók mely házakban és mely csillagképekben vannak az adott idõpontban, és ezt egy kis rajzon rögzítik. Ez a rajz maga a horoszkóp.

Idáig még semmi jóslás nem történt, csak egy csomó számítgatás. Az, hogy manapság számítógéppel végzik ezt, nem jelenti a csillagjóslás fejlõdését, csak azt, hogy az asztrológusoknak még a csillagászat pályaszámítási részét sem kell ismerniük. Vegyük észre, hogy már a horoszkóp felrajzolása is teljesen bizonytalan: ha máshogy osztjuk be a házakat, teljesen átrendezõdhet a horoszkóp. Azt is vegyük észre, hogy a horoszkóp 5-10 perc alatt már megváltozhat, mert a bolygók látszólagos napi mozgása miatt ennyi idõ alatt egyik házból a másikba kerülhetnek.A horoszkóp értelmezése csak ezután következik, és ez tág teret enged a találgatásoknak. A legfontosabb gondolatok a következõk: Egy emberre (jellemére vagy jövõjére) a születése pillanatában felvett horoszkóp van alapvetõ hatással. A hatás rengeteg dologtól függ. Jellemzõi vannak a házaknak, az ekliptika mentén elhelyezkedõ csillagképeknek (ezek az ``állatövi jegyek'', azaz az Ikrek, Bika, stb.), a Napnak, Holdnak és bolygóknak, a fényesebb csillagoknak. Ezek hatása erõsödhet vagy gyengülhet látszó helyzet és az egymáshoz képest felvett helyzet függvényében. A legerõsebb hatásokat a következõknek tulajdonítják:

* Melyik csillagkép van épp felkelõben.

* Melyik csillagképben van a Nap.

* Melyik házban van a Nap.

* Vannak-e egymást erõsítõ vagy gyengítõ hatású elrendezõdések?

Megjegyezzük, hogy a közönséges horoszkópok, melyek a napilapokban és itt-ott találhatók, ezek közül csak a másodikat veszik figyelembe, ami még a csillagjóslásban hívõk szerint is annyira pontatlan, hogy semmitmondó lehet, mert a többi jellemzõk esetleg leronthatják ennek hatását. Az olyan jellegû horoszkópok tehát, hogy "A héten az Ikrek jegyében születettekre munkahelyi elõmenetel vagy elismerés vár, csak legyenek pontosak a munkaidõ kezdetén.'' valójában nem is csillagjósláson alapulnak, hanem a lap eladhatóságát növelõ, olvasót becsapó reklámfogások közé sorolandók. (Gondoljuk csak el: Ikrek jegyébe tartoznak 3 hónapos csecsemõk és 75 éves nyugdíjasok is. Rájuk hogyan vonatkozna a fenti jellegû idézet?) Ilyen dolgokat tehát elolvasni sem érdemes, mert egyszerûen butaságok.

Az égi objektumoknak számtalan jellemzõje van az asztrológia szerint. Ilyen pl. az ókori görög gondolkozás négy alapelemének jellemzõivel való felruházás, aminek megfelelõen minden dologról meg van mondva, hogy föld-, tûz-, víz- vagy levegõ jellegû. Ezen kívül még számtalan egyéb jellemzõ is létezik, melyet a megfelelõ szakkönyvek több tucat oldalon sorolnak fel. Értelemszerûen vízjellegû csillagképben vízjellegû bolygó állása erõs vízjellegû hatást fog jelenteni, de kevésbé nyilvánvaló kapcsolatokat is számításba vesz a csillagjóslás, mint pl. néhány megadott szögtávolság erõsítõ, más szögtávolság (fényszög) gyengítõ hatást jelent a bolygók esetében.

A jellemzõk és a lehetséges kapcsolatok száma olyan nagy, hogy mindet a csillagjós nem is tudja számba venni. Hisz a Nap, a Hold és legalább öt bolygó helyzetét kell vizsgálni a csillagképekhez, a házakhoz és egymáshoz valamint néhány fontosnak vélt csillaghoz képest és még számtalan fiktív pontot is figyelembe lehet venni a csillagjósok szerint. Az asztrológusok el is ismerik, hogy mindezek kifejtése nem bontható egyértelmûen megtanulható lépésekre, csak a gyakorlat teszi mesterré a csillagjóst.

A helyzet tehát az, hogy a csillagjóslási technikák annyi lehetséges értelmezést, jellemzõt, eseményt adnak az asztrológus kezébe, melybõl neki szelektálnia kell, hisz esetleg egymásnak ellentmondanak. (Egyszerû példa: egy horoszkópban egy vízjellegû bolygó vízjellegû házban, de nem vízjellegû csillagképben áll. Erõs, vagy gyenge a vízjelleg ekkor?) Ezt, azaz annak megállapítását, hogy melyek a figyelembe veendõ jelek, események csak megérzésre végzik a csillagjósok. Itt fennáll annak a lehetõsége, hogy a csillagjós az emberrõl kapott egyéb információkhoz igazítja következtetéseit, azaz egyszerûen csal, de az is lehetséges, hogy szellemi lényekhez fordulva, azok segítségével választ helyesen. Ez utóbbi eset igen veszélyes, hisz valójában az okkultizmus egy bizonyos formáját ûzi a csillagjós, a horoszkóp felállítása csak álcának, segédeszköznek kell. (Érdemes lehet felidézni a jóslásról általában mondottakat.) Valóban, a nagy csillagjósok szinte kivétel nélkül foglalkoznak az okkultizmus valamely ágával is, keleti vallási elemeket öltöztetnek kereszténynek tûnõ köntösbe.

Azért, hogy teljesebb képet kaphassunk, kicsit beszélnünk kell a csillagjóslás történetérõl.

Az asztrológia az emberi megismerés egy korábbi szintjén természetesen kínálkozó tévút volt. Az emberiség már a távoli múltban egészen nyilvánvalóan észrevette, hogy az égi jelenségek hatással vannak a földiekre. Ilyen nyilvánvaló hatások voltak a következõk:

* A Nap napi látszó mozgása láthatósága befolyásolja a hõmérséklet alakulását. (Pl. déltájban van a legmelegebb.)

* A Nap láthatóságának ideje meghatározza az évszakot, ami egy-egy területen az idõjárást és ezen keresztül a növénytermesztést alapvetõen befolyásolja.

* A Nap és a Hold helyzete hatással van a tenger szintjére (ár-apály).

Ezeken kívül közvetett összefüggéseket is felismert az ókori emberiség. Például a Szíriusz csillag az év egy jól meghatározott, néhány napos idõszakában kel együtt a Nappal. Az ókorban volt egy olyan, több száz év hosszúságú idõszak, amikor ez teljesen véletlenül pontosan megegyezett azzal az idõvel, amikor a Nílus forrásvidékén a nagy esõzések kezdõdtek, ami az egyiptomi emberek számára azt jelentette, hogy elõ kell készülni az áradásra, mert az rövidesen odaér. (Mára, a földtengely helyzetének változása miatt már megszûnt ez a véletlen egybeesés.) Ennek az ismeretnek felhasználása segítette a mezõgazdaságot, de téves magyarázatokra vezetett, tudniillik arra, hogy a Szíriusz okozná az áradást.

Az emberiség joggal kutatott további összefüggések után az égi és földi jelenségek között, és a valódiakon kívül - természetes módon - több hamist is felfedezni vélt, mint pl. az üstökösök és katasztrófák közti kapcsolatot vagy jellemek és sorsok égi jelenségektõl való függését. A bûnbe esett, Istentõl elszakadt emberiség egy része az égi jelenségekben vélte megtalálni az egész világot kormányzó erõket, hisz néhány esetben nyilvánvaló volt, hogy az ember számára fontos dolgokat égi jelenségek vezérlik. Természetesen nem az a probléma, hogy az emberiség egy része törõdik a csillagokkal, hanem az, hogy nem a helyükön, nem egyszerû teremtményként kezeli õket, hanem sorsokat befolyásoló tényezõként, istenként vagy egyéb lényként.

Világosan ír ezekrõl pl. a Bölcsesség könyve. Egyrészt pozitívnak mutatja be a világ vizsgálatát és megismerését, másrészt azonban teljes határozottsággal veti el a csillagok istenítését. A tudomány régebben még nem tudta feltárni az égitestek, csillagok valódi szerepét a földi jelenségekben. Isten azonban nem hagyta tévelyegni ilyen fontos kérdésben az embert, hanem már az Ószövetség idején világosan kinyilvánította: az égitestek teremtmények, nem befolyásolják az ember sorsát, nem ezek irányítják a földi dolgokat. Mózes törvényében kifejezetten meg is tiltotta a csillagjóslást, ahogy azt korábban már idéztük. Mára mindezt a tudomány is cáfolhatatlanul igazolta. Itt csak címszavakban említjük meg a legfontosabb érveket:

A Nap, a Hold és a bolygók állítólagos hatása áthatol sok millió kilométeren, át az épületeken, ruhán, mégis a születés elõtt nem számít hatásuk, csak a születés pillanatában. Egy élettelen, tudat nélküli hatás hogyan tudja elkülöníteni az anyaméhen kívüli állapotot az azon belülitõl? Komoly statisztikai vizsgálatok semmilyen összefüggést nem tudtak kimutatni az emberek sorsa, jelleme és születésükkori ``csillagállás'' között. Valójában a csillagjósok csak néhány sikerrel tudnak dicsekedni, általánosságban nem válnak be jóslataik.

Kepler, akit a csillagjósok szeretnek maguk közül valónak nevezni, több horoszkópot is készített. Ezek némelyike bevált (ezt néha fel is emlegetik a mai asztrológusok), túlnyomó többsége azonban nem (ezekrõl mélyen hallgatnak). Ezért a nagy csillagász világosan belátta, hogy az egésznek semmi alapja nincs.

A különbözõ kultúrák egymástól teljességgel elütõ csillagjóslási rendszereket alakítottak ki. Alapvetõen eltér pl. a klasszikus európai és a kínai csillagjóslás. Az eltérés oly mértékû, hogy a kettõ egyszerre nem lehet igaz. Még egy gondolatkörön belül is kibékíthetetlen ellentétek vannak már a horoszkóp felrajzolásánál is. Mint fentebb említettük, a házakra való beosztást többféleképp lehet végezni, és ettõl függõen e bolygók más és más házba kerülhetnek. A szomszéd házak viszont teljesen másra vonatkozhatnak, vagy más irányú jellemvonásokat adhatnak. Pl. Baktay Ervin szerint a 10. ház az anyával és az anyai ágú rokonokkal, a 9. ház a házasság révén szerzett rokonokkal kapcsolatos. Eltérõ házbeosztások esetén egy bolygó egyikbõl a másikba kerülhet át, így jelentése is megváltozik. Ha a csillagjóslásból valóban következtetni lehetne sorsokra és jellemvonásokra, akkor néhány ember horoszkópjának és sorsának, jellemének összevetésébõl egyértelmûen eldönthetõ lenne, hogy mondjuk a Nap a 9. vagy a 10. házban volt-e, hisz meg lehetne mondani, hogy az anyai vagy a házassággal szerzett rokonokra vonatkozik a Nap hatása. Így a házbeosztási viták elrendezhetõk lennének. Mivel azonban ez nem történik meg évszázadok óta, egészen nyilvánvaló, hogy az egész rendszer alapjaiban hibás, és nélkülözi az objektivitást.

A csillagjóslás a sok ezer éves tapasztalatával nem következtetett addig ismeretlen bolygók létezésére. Pedig ha objektív tudomány lenne, fel lehetett volna fedezni segítségével pl. a Neptunuszt. Hisz ez is bolygó (sokkal nagyobb a Földnél), így ha tényleg lenne hatása a sorsokra, észre kellett volna venni, hogy egy bizonyos idõszakban az emberek jelleme a számolthoz képest egy bizonyos irányba eltér, és az eltérés jellegébõl ki lehetett volna találni, hogy most egy eddig ismeretlen bolygó az eltérésnek megfelelõ csillagkép irányában látszik.

Ugyanezt a csillagászat sikerrel megtette: az Uránusz pályája eltért a számítottól, és az eltérésekbõl pontosan ki lehetett számítani a Neptunusz helyzetét anélkül, hogy bárki látta volna. A Neptunusz pedig pontosan ott volt, ahol a számítások mutatták. Hasonló dologra, ha kisebb pontossággal is, a csillagjóslás is képes lenne, ha objektív tényeken alapulna.

A csillagjóslás veszélyei

Láthattuk, hogy az asztrológust a megérzésekre hagyatkozás tudva vagy tudatlanul is szellemlények befolyása alá vonhatja. Itt nemcsak a kevés profi csillagjós veszélyeztetett, hanem mindenki, aki egy könyv elolvasása után akár csak a saját horoszkópját igyekszik felírni és megfejteni jelentését. A csillagjóslás elfogadóját mindaz fenyegeti, ami az. oldalon leírva található a jóslásokkal általánosan foglalkozó részben.