"A vágy, hogy előre lássuk, mi fog történni holnap, a következő héten vagy a jövő hónapban, évben, kimondottan emberi tulajdonság. Arra tanítanak bennünket, hogy gondolkodjunk előre és tervezzük meg a jövőnket, s gyakran az életben elért sikereink is ezektől az axiómáktól függenek."

Minden kor embere kutatta a titokzatos jövőt. Már időszámításunk előttől napjainkig foglalkoztak jövendöléssel, jóslással, mint Pithagorasz, Nostradamus, Kepler, Edgar Cayce, Jeanne Dixon, Alice Bailey, Kele János, Cheiro ( Louis Hamongréf), Dr. Kosutány István (1880-1972), a kiváló orvos, aki hivatásán kívül széleskörű kutatásokat folytatott az okkultizmus területén, és sokan mások. Az ókori emberek a kaldeusokkal és az egyiptomiakkal abszolút tudósai voltak a számok okkult vagy rejtett jelentésének, az időre, az emberi életre való vonatkozásban.

Ellenben elsők a hinduk voltak, akik a természet törvényeit kutatták és minden ilyen tudomány megteremtői voltak. A napéjegyenlőség változásaként ismert jelenséget is a hinduk fedezték fel, számításaik szerint ilyen alkalom minden 25 827 évben fordul elő, melyet a modern tudomány több száz év után bebizonyított, hogy számításaik pontosak voltak.

A számmisztika (numerológia) nagy mestere Pithagorasz volt, aki i.e. a VI. században élt, iskolájában tanítványaival a számok és a betűk közötti összefüggéseket tanulmányozva felállítottak egy misztikus sajátosságokat rejtő alfanumerikus rendszert, amelynek segítségével a különböző számítások elvégzése után körvonalazódik az ember karaktere, sorsa. Pithagorasz filozófiáját Platon és Arisztotelész megjegyzéseiből ismerjük. Az utókorra fennmaradt legjelentősebb munkájuk a számelméletük.

Pithagorasz és tanítványai a számok bűvöletében éltek. A számok hordozzák, feltárják, megismertetik minden dolog tartalmát, kormányozzák a világmindenséget, irányítják az embereket és összehangolják az Univerzum sokféleségét. A bolygók és a csillagok méretében, súlyában, távolságában misztikus számok rejtőznek, ezek köré építette fel a Teremtő a Világmindenséget.

A matematika tudománya és a számmisztika a kezdetek kezdetén összefonódott egymással, szétválaszthatatlan egységet alkotva, akár az asztronómia és az asztrológia. Az asztrológia szoros kapcsolatban áll a numerológiával, kölcsönösen kiegészítik egymást, egységest alkotva. Mivel a különböző bolygók, különböző frekvenciával vibrálnak, a számok 0-9-ig egy teljes rezgésciklust alkotnak és a tíz bolygó befolyása alatt állnak. A zsidó keresztények a 7-es számot mágikus számként kezelik. A hét maga képviseli a harmónia rezgését. A zsidó naptár hetes periódusokon alapszik: a hét napjai, az év felosztása 7 x 52 napra. A jelenések könyvét véve alapul a 7-es számmal gyakran találkozunk: A hét egyház, a Teremtés 7 napja, a 7 pecsét, a 7 angyal, a 7 harsona, a 7 csapás, 7 ágú gyertyatartó stb.

A hinduk az 5-ös számot tartják mágikus számnak, mivel egy páros és egy páratlan (yan-ying) számból tevődnek össze és ereje hatványozott. Az 5-én, 14-én és 23-án született embereket bölcseknek, jövőbelátóknak nevezték, mivel ezek az emberek rendkívül érzékenyek és fogékonyak az éterből érkező misztikus üzenetekre, okkultizmusra és mindenféle ezoterikus dolgok felfogására.

A mai modern korban egyre inkább teret hódítottak a tudományos alapokon (bizonyítható) történő magyarázatok, elvetve mindent, ami a misztikával, okkultizmussal kapcsolatos és tiltották az ezekkel kapcsolatos könyvek, írások forgalmazását, megjelenését a piacokon, úgy téve, mintha ezek a dolgok, jelenségek nem is léteznének. A szocializmus összeomlása után teret kapott a miszticizmus, jövendölés és az ismeretlenre utaló dolgok (UFÓ) ismertetése, közvetítése TV adásokban, rádióban, és különböző folyóiratokban, újságokban.

Bár még mindig sok-sok eseményt nem lehet bebizonyítani, megmagyarázni, de megdőlt az a határozott elzárkózás, hogyha valamit nem lehet bizonyítani, nem is létezik. Mindenki elfogadja, hogy a dolgoknak van egy okkult, rejtett része, mely az élettel tényleges viszonyban áll, de az élet legkevésbé vizsgált, feltárt része. A kutató, vizsgálódó ember előtt mindaz, ami számára titokzatosnak, rejtélyesnek tűnt, természetes jelenséggé lesz, mely általános törvényekkel és megtanulható szabályokkal bír, ha szakit rá időt, hogy megértse a Világmindenség titkait, titkainak egyrészt.

A XX. század végén és a XXI.század küszöbén az emberek nagy többségét egyre inkább foglalkoztatja az a kérdés, hogy volt-e ELŐZŐ életünk? Mikor és hol éltünk? Kik voltunk? Ezek a kérdések természetesek, hiszen a vallások kivétel nélkül utalnak erre. Ugyanígy a BIBLIA tanításai is utaltak a Reinkarnációra (553-ig, amikor ezeket a részeket törölték a szövegből Theodora kérésére - Órigenész kiátkozása V. Zsinat - Encyclopaedia Britanica).

Azt a tényt, hogy több előző életünk volt nagyon sokan bebizonyították, írtak róla. A legismertebb mind közül Edgar Cayce ( 1887 március 18 - 1945 január 3 Kentucky állam Hopkinsville), akinek "igazlátásait" a Chicagói Egyetem elismerte és az (A.R.E) több, mint kétezerötszáz igazlátást tart számon, melyek mind bizonyítékul szolgálnak és hozzá férhetőek az érdeklődők számára. (Association for Research and Enlightenment: P.O. Box 595, Virginia Beach, Virginia, 23451).

Edgar Cayce eseteiből kiderül, hogy a szabad akarat mindig erősebb az elrendelt sorsnál, mivel az ok-okozati törvények rugalmasak. Az a gondolat, hogy a tökéletesen működő Naprendszert egy félelmetes, bosszúálló Isten irányítja képtelenség, mert minden vallás a Teremtőt jónak, megbocsátónak és végtelen kegyelmű szerető Istennek mutatja be, aki mindannyinknak régen megbocsátott. Ezt az alap tanítást szem előtt kell tartanunk, mielőtt bele merülnénk a reinkarnáció elméletébe, mert más alapokról kiindulva nem működik. Minden lélek egyforma lehetőségek birtokában van a Teremtéstől kezdve( Isten bennünk van), de hogy hova jutott el a spirituális fejlődésben az nem a predesztinált sorsa, hanem a saját szabad akaratának következménye. Bármilyen rossz helyzetbe kerülünk, mi teremtettük meg, azáltal, hogy korábban nem vettünk tudomást az ok-okozati törvényről. A mi választásunk, hogy ott vagyunk, ahol vagyunk. Ez legalább annyi önbecsülést és méltóságot ad, hogy tudjuk: saját hibáinkat mi követtük el és nem Isten büntet bennünket. A lélek a halál beálltakor kiszabadul a test (anyag) börtönéből és szabad lesz, de Földi tartózkodásából megőrzi a világi tapasztalatokat és tudatalattijában tovább él, hiszen nincs köze az anyaghoz és nem függ tőle. Most ez válik a lélek tudatos elméjévé, s ekként működik egészen addig, amíg a lélek vissza nem tér a testbe(anyagba), hogy elkezdje következő életét. A tudatos elme visszatér a tudatalatti szintjére, a tudatalatti pedig a felsőbbrendű én szintjére. ( A felsőbbrendű énnel kapcsolatba lépni csak a mély hipnózis állapotába lehet). A tudatalatti nem akar érzelmileg azonosulni az újonnan megszületett tudatos elme működésével, mivel új egójához igyekszik hozzászokni. Amikor a lélek útja egy bizonyos életben halállal véget ér és egy idő után új testben megszületik nem a nulláról kezdi, hanem ott folytatja, ahol abba hagyta. Ugyanazon hibáival szembe találja magát, új lehetőséget teremtve, hogy jóvá tegye tévedéseit, hibáit azzal, hogy ebben az esetben szenvedő alanyként viseljen el olyan megpróbáltatásokat, melyeket Ő okozott másnak. És itt figyelemre méltó a Tíz parancsolat második fő parancsa: "Felebarátodat úgy szeresd, mint önmagadat!" Egyszerűbben szólva embertársaidnak olyat tegyél, amit magaddal is tennél. Ha valakit becsapsz, meg károsítasz, hamisan vádolod - magadat csapod be, károsítod meg és vádolod , mert élőbb -utóbb ezekkel neked is szembe kell nézned, meg kell tapasztalnod. Ez az ok-okozati törvény. Ha szembekerülsz a fent említett problémákkal és elviseled anélkül, hogy átkozódnál, önsajnálatba merülnél, akkor ezt a karmikus feladatot megoldottad és egy újabb életbe nem kerülsz szembe ugyanezzel a problémával, ha pedig az átkozódás, a méltatlanság érzése tölt el újra szembe kerülsz a problémával mind addig, amíg meg nem oldod.